Soha,senki nem választhat el minket!

~Ella~

   -Ella,mikor fogod elmondani Harrynek? - kérdezte hirtelen Sel.
   -Nem tudom. - vidámságom abban a minutumban,hogy hallottam Harry nevét,elmúlt.
   -Aha.Szólj,ha segítsek. - ajánlotta fel.
   -Köszi,rendes vagy,szólok ha kell valami! - mosolyogtam. Istenem,mit veszítettem volna,ha nem találkozom Selenával! És ugyanezt elmondhatom Harryről is.
Aztán sokat beszélgettünk,Sel sok tanácsot adott,hogy hogyan mondjam el.Végül rávettem magam: a telefonomért nyúltam.
   -Mit csinálsz? - nézett rám értetlenül.
   -Harryt hívom.Ma megmondom neki.Nem akarom,hogy mástól tudja meg. - feleltem,miközben számát ütöttem be.
Sel bólintott,majd kézfejére támaszkodva nézett engem.
Fülemhez emeltem a kagylót,és nagyokat sóhajtva vártam,hogy felvegye.Pár csöngés után meg is tette.
   -Szia,virágszál! - köszöntött vidáman.Az én kedvem rosszabb lett; ahogy meghallottam hangját rájöttem,hogy képtelen vagyok neki megmondani.
Tehát átnyomtam Selena kezébe.Szegény értetlenül nézett,de kihangosította és aztán beleszólt.
   -Szia! Selena vagyok.Ella megkért,hogy kérdezzem meg,ráérsz-e.Szóval...ráérsz?
   -Mi? Selena? Ella hol van? - kérdezte csodálkozva.
   -Itt van mellettem,csak épp... - heves karcsapkodással jeleztem,hogy nem vagyok itt.Viszont ekkorra már késő volt.
   -És akkor miért te beszélsz velem? - látszott rajta,hogy nem érti ezt az egészet.
   -Nézd,Ella jelenleg nem tud veled beszélni. - hárította el Harry gyanakvását ügyes módon; végül is tényleg nem tudok vele beszélni.A sírás folytogat.
   -Miért? - faggatózott tovább. Istenem,miért ilyen bonyolult?
   -Csak! - erősködött Selena.
   -De miért? - szállt vitába vele Harry.
Ekkor már megelégeltem a dolgot.Kikaptam Sel kezéból a telefont,és beleszóltam.
   -Szia Harry,itt vagyok és csak azt szerettem volna kérdezni,hogy ráérsz-e ma délután valahogy kettőkor.Találkozzunk a parkban.Köszi,további szép napot! - hadartam egy levegővétellel,majd végül válaszra sem várva lecsaptam a telefont.
   -Szép kis teljesítmény ennyi információt besűríteni egy mondatba - dícsért meg Selena.
Zavartan bólintottam egyet,majd ledobtam az ágyra a telefonom. Kezembe temettem az arcom. Hirtelen olyan tehetetlennek éreztem magam. és az is voltam - nem tehettem semmit az ellen,hogy elmenjünk.
Sel mintha csak megérezte volt,oda jött mellém, és elkezdett nyugtatgatni, és bár nem sikerült neki,azért megpróbálta....
****
Hát,elérkezett a délután kettő óra. Semmitől se féltem még így. Sel felajánlotta,hogy velem jön,de nemet mondtam. Ezt nekem kell csinálnom,egyedül.
Leültem a szobor melletti padra,ahonnan be lehet látni az egész parkot,és figyeltem.
Hamarosan megjelent. Rövidujjú,fehér póló, napszemüveg, rövidgatya. Eszméletlenül jól nézett ki. Én csak egy napszemcsivel szerelkeztem fel, azt is csak azért vettem fel,hogy ne lássa sírástól kipirosott szemem. (nem mintha a fújástól piros orrom nem árult volna el...)
Szóval mikor megláttam,felálltam. Ő is észrevett, és napszemüvegét hátratolva sietett felém.
   - Szia! - köszöntem elhaló hangon. Már ezerszer elpróbáltam,mint mondok neki,mégis nehéz volt bármit is tennem. Erre a pillantra nem lehetett felkészülni.
   - Szia! - ölelt meg,majd megpróbálta levenni a napszemüvegem,de odakaptam. Kérdőn nézett rám. - Mi van?
   - Beszélnünk kell. - mondtam komolyan.
   - Oké. - bólintott, majd megfogta a kezem.
   - Nos, a hír engem is kicsit váratlanul ért.. - mikor kimondtam,elkezdtem könnyezni. Egy,már jó sokszor alkalmazott mozdulattal kivettem egy zsepit a táskámból,és feltolva napszemüvegem,megtöröltem szemem. Hiba volt felfedni,hogy hogyan néz ki az arcom. Harry idegesen vette le rólam szemüvegem.
   - Mi van a szemeddel? - simított végig arcomon.
   - Tudod... - kezdtem bele,de a hangom elcsuklott. Megint.
Fürkészve nézett rám,mire vettem egy nagy levegőt,és igyekezve erősnek látszani elmondtam az egész történetet.
Döbbenten hallgatott. Mikor befejeztem, nem szólt semmit,csak szorosan magához szorított,és ezt suttogta a fülembe:
   - Senki sem választhat el minket egymástól! Mindig együtt leszünk, még akkor is,ha a kontinens két különböző részén élünk! Jó? - kérdezte,majd eltolt magától,hogy jobban lásson. Biztatás képp megsimogatta az arcom.
Hát,értékelem ezt az optimista gondolkodást,de rajtam semmit sem változtatott.
   - Jó,de az nem ugyanaz... - motyogtam elszontyolodva. Harry halványan elmosolyodott,majd megrázta a fejét.
   - Nem,tényleg nem ugyanaz. - értett egyet. - Viszont azt tudd,hogy szeretlek és várni fogok rád.
Ennél szebbet még soha senki sem mondott nekem.

Most mi lesz?

~Ella~

Éjszaka egy percet sem aludtam.Nem tudtam.Több mint öt órás tanakodás után arra jutottam,hogy reggel letámadom anyát.

Hamar el is jött ez a napszak.Reggel fél nyolc.

Én ilyenkor még általában javában húzom a lóbőrt,de mint már az kiderült,nem volt miből felébrednem.

Gyorsan rendbe vágtam magam; felvettem egy találomra kiválasztott ruhát,összefogtam kontyba a hajam,és megpróbáltam sminkkel helyrehozni borzalmas külsőm.
Lementem a konyhába,ahol anya sürgött-forgott.
   -Szia Ella! - köszöntött mosolyogva - Hogy-hogy ilyen korán?
   -Nem tudom.  - hazudtam.
Anya vállat vont,majd csinálta tovább a rántottát.
Odaültem a bárpulthoz,és néztem.
   -Szeretnél valamit? - nézett furán,mikor észerevette,hogy lassan percek óta őt bámulom.

   -Ami azt illeti,igen. - kezdtem bele,de elhallgattam.

   -És mi lenne az? - kérdezte kíváncsian.

   -Csak azt szeretném....szóval azt szeretném megkérdezni,hogy mi volt az a tegnapi kérdés? - néztem rá kicsit félve a választól.

Anya elzárta a gázt,majd sóhajtva leült velem szembe.
   -Emlékszel,mikor 2 hónappal ezelőtt azt mondtam,hogy majd el akarok neked mondani valamit? - kezdte,mire bólintottam. - Nos,kaptam egy új munkalehetőséget....
   -Dehát anya,ez nagyon jó! - szakítottam félbe boldogan.Már azt hittem valami rosszabbra gondolt.Nagyon nagy kő esett le a szívemről.
   -...Magyarországon. - fejezte be anya.
Köpni-nyelni nem tudtam.Mást nem is lehet mondani.Anya aggódva nézett rám,valószínűleg hiába próbált minél jobban felkészülni reakciómra,ez váratlanul érte.
   -Kicsim..jól vagy? - nézett rám.
Nem tudtam válaszolni.Legszívesebben ott helyben kérdőre vontam volna anyát,hogy mégis mi a francot képzel.Két hónapja tudja,és nem szólt.Esélyt se adott arra,hogy felkészüljek rá. Hogy lassan elfogadjam a gondolatot,miszerint Harryt soha többet nem látom.
   -Kérlek szólalj már meg! - nézett rám szinte már könyörögve.
Nagy nehezen összeszedtem magam,és szólásra nyitottam szám.
   -Mi? Ezt mégis hogy gondoltad? Elszakítasz engem Harrytől,miután már lassan egy éve egy párt alkotunk,szeretjük egymást,és miután tegnap bejelentettük nyilvánosan kapcsolatunkat? - kiabáltam.
Most anyán volt a ledöbbenés sora.

   -Dehát szívem,én csak a legjobbat akartam!Azért nem szóltam,mert akkor az egész nyaradat tönkretette volna! - védekezett.

De ez akkor sem metség.

   -Ó,igen? És ha annyira jót akartál nekem,akkor mégis miért engedted,hogy nyilvánosságra hozzuk a kapcslatunkat Harryvel?
Anya teljesen ledöbbent.Nem csodálom,elég durva voltam.Alapvetően szelíd,és megértő lány vagyok,de ha valaki a lelkembe gázol,akkor kijön belőlem az állat.És most kijött.
   -És mégis miért fogadtad el az állásajánlatot? Miért nem volt jó neked itt,Angliában? Van egy kertes,emeletes házad,miért nem jó neked?Miért?
Anya közben változtatott viselkedésén,kihúzta magát,és szigorúan rám nézett.
   -Ella,sajnálom ha rosszat tettem,és tudom,hogy ez most nehéz neked,de egyetlen egyszer törődhetnél velem is,nem csak magaddal!Sajnálom,hogy el kell szakítanom Harrytől,de nincs-más-megoldás! - tagolta az utolsó három szót.
Erre nem tudtam mit mondani.Felborítottam a csészét,ami földet érve darabokra hullott,majd felrohantam az emeletre.

Felfelé szaladva hallottam,hogy valaki csenget.Hátra se nézve rohantam tovább.Csak az volt a célom,hogy minél hamarabb a szobámba lehessek egyedül.Csakis egyedül.

Beérve a szobámba becsaptam magam mögött az ajtót,és ledobtam magam az ágyra.Hátamra fordultam,és úgy elmélkedtem.
   -Nem megyek Magyarországra! - határoztam el.Nem hagyom itt Harryt, a srácokat,Selt és Eleanort,meg Daniellet sem!
   -Ella,Selena vagyok,bemehetek? - kérdezte kintről Sel.
   -Gyere! - válaszoltam flegmán.
Belépett,és arckifejezéséről tudtam,hogy már mindnet tud.
   -Sajnálom.  - adta őszinte részvétét.
   -Én is. - fúrtam bele arcom a párnámba.

   -És? Mit fogsz csinálni? - kérdezte,miközben leült az ágyamra.

   -Semmit.17 vagyok,azt kell csinálnom,amit anya mond.Nincs mese. - közöltem,kivéve fejem a párnából.
Sel nem tudott sokat hozzászólni.Két tenyerét összetette,és két combja közé zárta.
Így ültünk (illetve feküdtünk,arcunkat a párnába nyomva) jó pár percig.Talán fél óráig is.Végül Sel szólalt meg.
   -Mi lenne,ha ahelyett hogy itt feküdsz,és dühöngsz,megpróbálnád meggyőzni anyukádat,hogy had maradj itt?
   -Ha megengedné,az egyelő lenne a világ 8.csodájával - vetettem el a javaslatot.

   -Hát jó.És mi lenne,ha megpróbálnád kiélvezni,amíg itt vagy? - rukkolt elő egy újabb variációval. - Ha megpróbálnál minél több időt Harryvel és a barátaiddal tölteni?

Ebben volt valami igazság...de valahogy most nem akartam.Nem tudtam semmilyen ésszerű magyarázatot adni arra,hogy miért nem rohanok át Harryhez,és töltöm vele a maradék időmet.Aztán rájöttem miért: fájna a búcsúzkodás.Minél több időt töltenék vele,annál jobban viselne meg.

   -Jó.Majd később. - fordultam meg,és így feküdtem hátamon.

   -Ella?

   -Igen?

   -Nagyon fogsz hiányozni! - mondta Sel a könnyeivel küszködve.

Nem tagadom,elérzékenyültem.Lassan felültem,és megöleltem.

   -Nekem is! - mondtam,miközben szorosan magamhoz szorítottam.

   -Akkor ezt megbeszéltük! - nevetett Selena,mire én is elkezdtem nevetni.
A végén már mindketten az ágyamon fetrengtünk a röhögéstől.Semelyikünk nem tudta,mi ilyen vicces, a végén már csak azon röhögtünk,hogy a másik hogy röhög.
Nem hittem volna,hogy egy barátnő ennyit számít - pedig de!

Fura kérdés

Sziasztok! Ez most egy elég nagy ugrás lesz a történetben,szóval  innentől nagyon felgyorsulnak az események.

2 hónap múlva,augusztusban (gipsz nélkül) a nyilvános megjelenés napján.

~Ella~

Hát eljött ez a nap is.Tegnapelőtt jelentették be a hírt,ma meg már én fogom elkísérni Harryt egy fotózásra. A gyomromban pillangók voltak,kezem meg nem akart engedelmeskedni.
Tegnap megnéztem a rólunk szóló cikk értékelését: 40.000 dislike és csak 17.000 like.
Hát ez nagyon bíztató,mondhatom.Így már is sokkal jobban érzem magam.

Harry tegnap megpróbált lelket önteni belém,nem túl nagy sikerrel.Körülbelül 45 percen keresztül hajtogatták anyával együtt,hogy felesleges izgulni,meg ilyenek.Én igazán értékelem próbálkoásukat,de ettől nem lett jobb cseppet sem.
Gondolkodásomból halk léptek ráztak fel.

   -Ella,itt vagy? - kérdezte egy ismerős hang kopogás után.
   -Sel? - nyitottam ki csodálkozva az ajtót.Rá igazán nem szímítottam,de nagyon örültem neki.
   -Szia! - ölelt meg. - Tudom,mennyire izgulsz,átjöttem,hogy segítsek!
   -Köszi,ez írtó rendes tőled! - hálálkodtam. Selena megjelenése ma egyenlő volt a megváltással számomra.
   -Na,milyen ruhában mész? - tért a tárgyra.
   -Nem tudom.. - ismertem el.
Selena szeme kigúvadt.
   -N-nem tudod?! - kérdezte döbbenten.Persze kicsikét (?) rájátszott.
   -Segítesz? - kérdeztem,mire mint egy tündér,repült a szekrényem felé.
Hosszú ideig hajigálta kifele a cuccaimat a gardróbomból,amit szörnyülködve néztem.
Végül 30 perc hajiglás után kikecmergett a szekrényemből.Kezében egy olyan ruha,amit mér el is felejtettem.
   -Na? - lengette meg előttem. -Ez hogy tetszik?
   -Ez jó lesz! -vágtam rá.Tényleg tetszett,és bár nem az én stílusom (valószínűleg ezzel magyarázható,hogy évek óta nem láttam),reméltem a többieknek elnyeri tetszését.
****

Egy órával később már javában a limóban ültünk.Mi Sellel arról vitáztunk,hogy ő megakarta nézni a Képszakadást,és meg nem. Niall és Louis Zaynt "szórakoztatták" favicceikkel,aminek következtében Zayn néhányszor hozzájuk vágott valamit egy 'hagyjatok mér békén a hülyeségeitekkel' mondat közben.A srácok bocsánatot kértek,de fél perccel később röhögve kezdték elölről.Mi Elenaorral váltottunk egy 'ezek nem normálisak' arckifejezést,majd szórakoztunk tovább a fiúkon. Harry és Liam pedig felváltva dícsértek minket,aminek következtében Daniellel párszor megígértük nekik,hogyha mégegyszer kimondják,kivágjuk őket a limóból.Egyszóval jól elvoltunk.

****
Hát,itt volnánk.Kinnt,a tömeg előtt.Mikor megláttak,tapsvihar tört ki.Bevallom,nem erre számítottam.De milyen szerencse,hogy van nekem egy Selenám,aki "megnevelt"! Ami abból állt,hogy 30 percen keresztül mondta,hogy 'bármi történik,nem sírsz.Csak dühösek,de ez idővel elmúlik.Ha sírni mersz,felpofozlak'. Hát igen,Sel nem a szelíd megoldások embere,viszont módszere nagyon hatásos!
Hihetetlenül örültem.Volt ott több száz rajongó,és ők (majdnem) egyöntetűen tapsoltak,és örültek nekem.És ekkor értettem meg azt,hogy Harryék miért dolgoznak ennyit egy kocerttel - hihetetlenül jó érzés látni a rajongók boldog arcát.
Harry maga mellé húzott,és a következő pillanatban már 15 gép vakuja vakított el.
Aztán miután vége lett az "igazi" fotózásnak,egy-egy rajongó odaszállingózott hozzánk,és közös képet akartak Harryvel.Sőt,néhányan még kifejezetten gratuláltak is!
Két óra folytonos görcsölés és fotózkodás után fáradtan ültem be a limuzinba.
   -Na,milyen volt? - kérdezte felém fordulva Louis.
   -Fú.Tetszett,de tényleg! - mondtam nevetve. - Kicsit féltem a rajongók reakciójától,de nagyon örülök,hogy a legtöbbjük ilyen jól kezelte.Tényleg nagyon rendesek.
Elenaor,Sel és Danielle még tovább faggattak,majd (Sel kivételével) mindannyian elkezdtek mesélni arról,hogy ők hogyan vészelték túl az első pár hónapot. Amikor szóba került a média,megnyugtattak,hogy azzal nem lesz gond.Ettől kicsit tényleg megnyugodtam.
****
Elbúcsúztam Harrytől,majd bementem a házba.
   -Szia,anya! - köszöntem.Hulla fáradt voltam,így úgy terveztem,hogy miután "túlleszek" a köszönésen,lezuhanyzom,és bedőlök az ágyba.
   -Szia kicsim,hogy sikerült? - jött oda hozzám anya az előszobába.
   -Nagyon jól,a társaság 90%-a örült nekem.Néhány rajongó még odajött hozzánk,és gratulált is nekünk! - meséltem,miközben cipőmet próbáltam lepaszírozni lábamról.
   -Na,az jó!Készítettem vacsit,kérsz?
Hű.A kajálásról teljesen elfeledkeztem,amikor összeállítottam a "tervemet".
   -Ó. - egyenesedtem fel - az jó lenne.Mi a vacsi?
   -Spagetti. - adott egyszerű választ anya,majd besietett a konyhába,ahova követtem.
   -Jól néz ki! - dícsértem,miután alaposan megnéztem.
Anya bólintott,majd fogott egy tányért,és rátett egy adagot.
Miközben ettem,egyszer csak anya odaült velem szembe.Ami csak azt jelentette,hogy valami komoly dologról akar velem beszélni.
   -Szereted Harryt? - hozakodott elő a kérdéssel.
A számat úgy kellett becsukni,hogy ne essen ki a tészta belőle.Hogy micsoda?! Ez mégis hogy jött? Lassan 10 hónapja vagyunk együtt,ami - ha hozzáadunk 2 hónapot - majdnem egy év! Egy év alatt nem tűnt fel neki,hogy odavagyok Harryért?
   -Persze! - makogtam. - De ez mégis hogyan jött?
   -Sehonnan. - intézte el egy szóval,majd ha mi sem történt volna,rám mosolygott, és felállt.
Ezek után gyorsan befejeztem a vacsit,majd felszaladtam a lépcsőn,hogy menjek zuhanyozni.
****
Egész este csak ez a jelenet játszódott újra és újra le a fejemben.Mégis mit jelent ez? Anya miért kérdez ilyet?
Itt valami gáz van...

Jó?!

Oké,tény,hogy idáig elég szánalmas a történet,de hamarosan jön egy kis izgalom. :D

~Ella~

Megkértem Harryt,hogy jöjjön értem.Továbbá kénytelen voltam elmagyarázni neki,hogy hogy a francba törtem el ilyen sikeresen a lábam.
   -Jó,maradj ott,megyek! - ígérte,majd letette.
Mégis hogy a framcba mennék el egy 5 kilós gipsszel a lábamon?! Na mindegy.
Nemsokára Harry csörtetett be a terembe.Amint észrevett,odasietett hozzám.
   -Ho... - kérdezte volna,de félbeszakítottam fel nem tett kérdését válaszommal.
   -Köszike jól...Mehetünk? - vontam fel mosolyogva szemöldököm,mire bólintott,és segített kikecmeregni a kocsihoz.
****
Boldogan értem haza; útközben Harry megpróbált feldobni Louis ócska favicceivel,ami sikerült is.
Nem azért,mert olyan jók voltak,hanem mert olyan bénán adta elő,sőt még néha el is felejtette a közepét....szórakoztató volt!
Viszont amint hallottam anya üdözlő hangját,rögtön rosszérzés kerített hatalomba - ő még nem tudja a lábamat. Jaj!
   -Na,milyen volt az edzés? - jött be az előszobába hozzám,viszont amint meglátott,elakadt a lélegzete. - Veled meg mi történt?
Szólásra nyitottam számat,de csak egy nyögés jött ki belőle...aztán egyszer csak az eddig mögöttem,csendben álló Harry kezdett el magyarázkodni.Elmondta,hogy már tagnap bevertem valamibe (haha..nem inkább valakibe?) a lábam,és most egy rossz landolással rögtön el is törtem.
Anya hosszasan nézett,majd letette a kezében tartott kanalat a pultra,és csak ennyit mondott:
   -Jó!
Jó?! Ilyenkor minimum,hogy az anyuka leülteti a törött lábú lányát,és megkérdezi,kér-e enni.De az enyém csak azt mondta - jó!
Kicsikét ledöbbentem.Harry végig simított hátamon,majd gyengén előrelökött,jelezve,hogy menjünk fel a szobámba.
Miután (mindenfélét öszeszerencsétlenkedve) feljutottunk az emeletre,leültem a babszákomba,és Haryhez ordultam.
   -Jó?! - ismételtem kiakadva anya mondatát.Képtelen voltam túltenni magam rajta.
   -Nézd,kicsit váratlanul érte,ez érthető! - vonta meg a vállát Harry.
   -Jó,de akkor is! - fakadtam ki.
Harry némán leült a velem szemben lévő babzsákra,és ujjaival dobolt a térdén.
Így ültünk hosszú percekig.Mivel a csönd már lassan kínos volt,elég rosszul éreztem magam.Éppen megtörni készültem,viszont Harry megelőzött.
   -Ella,valamit szeretnék veled megbeszélni... - kezdte,mire kicsikét elcsodálkoztam.Komolynak hangzott. - szóval tudod elég régen együt vagyunk már,és...khm.. - köszörülte meg torkát. - Szóval arra gondoltam,igazán bejelenthetnénk a nyilvánosságnak is.
Lefagytam.Tudtam.Tudtam,hogy elő fog kerülni a téma egyszer.De féltem a rajongók reakcióitól.eddig bármennyiszer volt Harynek valakivel kapcsolata,a rajongók annyiszor tették tönkre.Hiába volt szikla szilárd a kapcsolatunk,ha egyszer ezren vannak ellenünk...ezt persze nem mondtam Harrynek.
   -Ella? - nézett rám aggódva Harry - Jól vagy?
Kizökkentem a gondolataimból.Nem szóltam egy kukkot se,csak néztem Harryre - aki időközben egyre furább arckifejezést öltött magára.Megköszörültem a torkom,és megszólaltam.
   -Oké,ha így szeretnéd,akkor legyen! - válaszoltam.Sokszor átgondoltam (már amennyiszer átlehet gondolni másfél perc alatt) és arra jutottam,hogy oké,vágjuk bele.
 Harry szája mosolyra húzódott,felállt és mellémérve leült  a földre.
   -Biztos? - nézett rám,mire bólintottam.
   -Viszont lehetne,hogy csak a nyár végén jelentsük be? Még szoknom kell... - kértem,mire megértően bólintott.
****
   -Szóval nyár végén bejelentjük... - fejeztem be,miközben a konyhapultnak dőlve éppen egy joghurtot fejeztem be.
Anya döbbenten nézett rám.Valószínűleg meglepte a hír.
   -Biztos,hogy ez a legjobb ötlet? - kérdezte zavartan,mire értetelenül néztem rá. - Még szerintem ez egy elhamarkodott döntés... - tette hozzá. - Fiatalok vagytok,szerintem nem kéne máris mindenkinek megtudnia...
Nos,ez kicsit meglepett. Persze,a lelkem mélyén én is egyetértettem vele,de lassan kezdtem hozzá szokni a gondolathoz,hogy nyilvánosan mutatkozzunk.
   -Mindegy,te tudod! - vonta meg a vállát anya,majd visszatért munkájához.
Vállat vontam,majd nekiláttam felmenni a szobámba.
   -Nem kéne anyit mászkálnod,Ella! - szólt utánam anya.
Felérve becsuktam magam mögött az ajtót,és tervbe vettem,hogy befejezem a dalt.Vagyis egyelőre még csak a szöveget...
Másfélóra irkálás után elégedetten írtam le az utlosó részt:

All:I wanna be last, yeah,
Baby, let me be your last,
Your last first kiss.

Úgy gondoltam,ennyi bőven elég mára.eltettem a titkos rejtekheylemre,és kinyúltam az ágyon.

Röplabda

Köszönöm a komit Skynak,tényleg megleptél vele :D

~Ella~

Miután Harry felitta a piámat,beszélgettünk.Óvatos célzásokkal próbáltam kiszedni belőle,hogy van-e valami fejlemény a számmal kapcsolatban. 20 perc után kiderült,hogy az égvilágon semmi.Na,ekkor jöttem rá,hogy ez egy nagyon elpocsékolt 20 perc volt.
   -Harry,álmos vagyok,lefekszem,viszont te nyugodtan menj haza! - álltam fel a kanapéról.
   -Anyukád azt mondta,hogy várjam meg,míg hazaér,de menj csak nyugodtan! - mosolygott rám.
Köszike anyukám,most képzelheted,nagyon szeretlek emiatt!Mi a francnak bébicsősz????  Asszem,fogunk mi beszélgetni erről egy kicsikét,ha hazajössz....
   -Harry,tényleg nyugodtan menj haza,már késő van! - fordultam vissza.
   -Nem megyek,anyukád azt mon... - válaszolt volna,viszont egy már jól begyakorlott mozdulattal elhallgatattam.

   -Oké,akkor ülj itt,és und szét a fejed. - hagytam rá,majd a lépcső felé vettem az irányt.  

   - De nyugodtan be is kapcsolhatod a Tv-t,ott van a távirányító! - mutattam az asztalon heverő hosszúkás bigyóra,amire Harry keze,mint a villám lecsapódott.

Vigyorogva visszafordultam,és tovább mentem a fürdő felé.

****

Nem tagadom,amikor visszaértem érdekes látvány fogadott.Harry a kanapén összekuporodva aludt,a Tv pedig ment.Úgy határoztam,megijesztem...tudom,hogy csúnya dolog,de legalább most viszakapja a fogócskában használt aljas trükkjét.
Halkan elé léptem,majd egy hirtelen mozdulattal megfogtam a vállát.Szerencsétlent annyira váratlanul érte,hogy rögtön felugrott.

   -Aúúúúúúúúúúúí! - visítottam fel,mivel a drága sípcsonton rúgott.

Miután Harry visszanyerte tudat állapotát,rám nézett.
   -Ezt meg miért csináltad? - kérdezte vigyorogva.Látszólag nagyon jól szórakozott azon,hogy egy lábon állva ugrálok.

   -Nem tök mindegy? - visítottam még mindig - Úgy is megkaptam érte a büntetésem!

   -Nagyon fáj? - kérdezte részvéttel hangjában.

   -Egy csöppet! - válaszoltam fájdalommal hangomban.

   -Milyen kár,hogy nem érdekel! - röhögött saját,ízléstelen viccén.

   -Kösz,én is szeretlek! - grimaszoltam,majd felfelé indultam.

   -Most hova mész? - kiabált utánam.

   -Bármilyen meglepő,aludni! - feleltem,majd folytattam az egylábon való ugrálást.

Körülbelül tarthattam a nyolcadik lépcsőfoknál,mikor két kéz lágyan a derekam köré fonódott.Megálltam.
   -Segítsek? - kérdezte.
   -Köszi,nem kell! - utasítottam el. (habár meg kell hagyni,nagyon jól esett,hogy felajánlotta)
Harry nem hallva válaszom,kezemet nyaka köré fonta,és felemelt.Így mentünk el a szobámig.
   -Oké,kösz Harry,letehetsz! - mondtam.
   -Kérésed számomra parancs! - amint,hogy kimondta,közelebb hajolt az ágyhoz,és ledobott.

   -Azt mondtam letehetsz,nem azt,hogy ledobhatsz! - kötekedtem kezemre támaszkodva.

   -Hé,ha nem segítek,még mindig csak a tizedik lépcsőfoknál járnál! - fonta mellén keresztbe karját.
   -Oké,oké,oké! Neked van igazad! - ismertem el,csakhogy hagyjon aludni.
   -Ezt mindig szeretem hallani! - vigyorodott el.
Nem válaszoltam semmit; magamra húztam a takarót,és befordultam.
   -Még egy jóéjt-puszit se kapok? - húzta az időt Harry.
   -Gyere ide! - fordultam felé,és kitártam két kezemet.
Hozzám sétált,lehajolt,és adott egy apró csókot.
   -Jó éjt,Hazza! - suttogtam,hajába túrva.
****
Reggel kis híján lefordultam az ágyamról a meglepődöttségtől - Harry ott feküdt a földön.
Halkan felkeltem,és elkezdtem az ajtó felé lépkedni - viszont a második lépésnél felsikítottam a fájdalomtól.Elfelejtettem,hogy fáj a lábam,és ráléptem,ebből kifolyólag kis híján elvágódtam.
   -Mi a baj? - fordult hátára Harry,és álmosan dörzsölte szemét.
   -Semmi. - vágtam rá - Te hogyhogy itt vagy?
   -Anyukád kb. hajnali háromkor jött haza,tehát felajánlotta,hogy maradhatok! - adott magyarázatot.
   -Ahha... - mást nem igazán tudtam hozzászólni. - Akkor biztos még alszik.
Harry vállat vont,és visszafeküdt a földre.
   -Ha gondolod,elfoglalhatod az ágyam! - ajánlottam,mire Harry bombát ugrott ágyamba.
Bicegve elindultam a lépcsőn,és egyenesen a konyha felé vettem az irányt.Csináltam magamnak egy kakaót,és kivettem a hűtőből a tegnapi palacsinta maradékot.
Miután megettem,felmentem a lépcsőn,mivel készülődnöm kellett - röpi edzésem lesz.
Odasétáltam a szekrényemhez,és kivettem belőle a kék-sárga mezemet.

   -Hova mész? - kérdezte Harry csodálozva hátam mögül.

   -Röpi edzésre! - válaszoltam,majd bementem a fürdőszobába.

****

   -Szia,Ella! - üdvözölt Sel a teremben.

   -Heló! - mosolyogtam - Ennyien vagyunk? - kérdeztem csodálkozva;összesen hatan voltunk.

   -Öö...hát egyelőre úgy tűnik. - nézett körbe Sel is.

   -Az úgy vicces lesz! - húztam fel a szemöldököm.Egyáltalán nem volt vicces - 2 hét,és bajnokság.

Selena megrántotta  a vállát,majd leült a padra.Mellé ültem,majd elkezdtünk beszélgetni.Mindenről szó esett Harrytől kezdve a legújabb mozi-műsorig.Egyszóval elvoltunk.

   -Jól van lányok,kezdjük az edzést! - viharzott be köszönés nélkül Mandy.Megfújta sípját,mire mindenki elhelyezkedett.

   -Mandy -sétáltam oda hozzá bicegve - Tegnap elestem,és eléggé fáj a lábam....

   -Jó,akkor álj be csere játékosként! - mosolygott,mire megköszönve levágtam magam a padra.

Újra megfújta a sípját,és a lányok elkezdték a meccset.

Nem telt bele 15 percbe,Shellyt kiállította,mivel a röplabda szerencsétlent gyomorszájon találta,így hányingere lett - tehát jöttem én.

Beálltam középre,és imdkoztam,hogy túléljem a mai edzést.

Lilian nyitott,a labda egyenesen felém röpült.Ugrottam egy nagyot,hogy el tudjam érni - viszont ezt az ugrás pillanatában megbántam.

Ugyan átütöttem a labdát,földetéréskor elestem.Legszívesebben felsikítottam volna a fájdalomtól;ha eddig nem tört el a lábam,hát akkor most!

Szóval a világ legszerencsétlenebb embereként ott ültem a terem közepén,és fogtam a lábam.

   -Ella,jól vagy? - kocogott oda hozzám az edző,majd hamarosan mindenki.

   -Fáj a lábam... - válaszoltam összeszorított ajkakkal.

   -Gyere,bemegyünk az orvoshoz! - segített fel Mandy,majd elkezdett kifele tolni a teremből.

meg tudtam volna ölni magam! Normális vagyok?! Fájó lábbal eljövök az edzsésre,mikor 2 hét múlva bajnokság?

Elérkeztünk a rendelőbe.Mandy bekopogott,az orvos néhány pec múlva kinyitotta.

   -Igen?

   -Jónapot,hoztam egy sérült röplabdázó lányt! - kezdte Mandy. - Röplabdázás közben rosszul ugrott,és most nem tud lábraállni.
   -Ó! Fáradjanak beljebb! - adott helyet az orvos - Ülj le,mindjárt megnézlek! - nézett rám mosolyogva.
Bár a suliorvos lenne ilyen kedves! De nem,mert neki az fizikai fájdalom...legalábbis ez az egyetlen ésszerű válasz.
Az orvos odajött hozzám,és megnézte a lábamat.Mikor megszorította felszisszentem.aztán szépen megröntgenezett.10 múlva elkészült a fénykép,és csalódottan sétált ki.
   -Sajnálom,de eltört.
Hát ez remek.....

Harry-féle fogócska

  
~Ella~

Amint hazaértem,(du. fél 4-kor) első dolgom az volt,hogy felfegyverkezve nasival,bezárkózzak a szobámba.Elhatároztam,hogy írok nekik egy dalt.Elsőre én se vettem komolyan magam,hiszen nem vagyok az a kitrató egyéniség - ez pedig kell egy dal megírásához.
   -Ella,hova mész? - kiabált utánam anya,mikor a lépcsőn mentem volna fölfelé.
   -Fel a szobámba! - néztem vissza ártatlanul.
   -Ma estére elhívtak egy vacsorára,szóval valószínűleg éjféig haza sem jövök! - mondta anya.
   -Ó,az jó! - dícsértem - És mi lesz az én vacsim?
   -Neked most csinálom a rántott sajtot.
Heves bólogatások közepette,chipses zacskóval a kezemben felszaladtam a lépcsőn.Szépen,gondosan becsuktam a szobám ajtaját,és leültem az ágyamra.
Készen álltam a szám megírására - csak az volt az egyetlen egy bibi,hogy fogalmam se volt,mit kell csinálni.
Ezért szépen fogtam egy üres lapot,és eldöntöttem,hogy először a szöveget írom meg.Kiskoromban sok verset írtam,így tudtam,hogy a rímekkel nem lesz gond.Viszont azt akarom,hogy a srácoknak is tetszen,és ne csak azért énekeljék (ha egyáltalán eléneklik),mert hogy Harry barátnője vagyok.Szóval még a témán is gondolkodnom kellett.
Végül úgy gondoltam,egy szöveget megpróbálok megírni,és ha nem tetszik - szemetes.
****
Egy óra múlva tökre elégedett voltam magammal - ezt sikerült lefirkálnom:

Liam

Baby, I, I wanna know
What you think When you're alone.
Is it me? Yeah.
Are you thinking of me? Yeah, oh.
We've been friends Now for a while.
Wanna know that when you smile.
Is it me? Yeah.
Are you thinking of me? Yeah. Oh, oh.
Harry
Girl, what would you do?
Would you wanna stay
If I were to say?..
All
I wanna be last, yeah,
Baby, let me be your,
Let me be your last first kiss,
I wanna be first, yeah,
Wanna be the first to take it all the way like this,
And if you
Only knew.
I wanna be last, yeah,
Baby, let me be your last,
Your last first kiss.

Írtam volna tovább is,de egyszer csak kopogtak.Gyorsan elsüllyesztettem a lapot az ágyam alá,majd odasétáltam,és kinyitottam az ajtót.Kissé meglepődtem.
   -Harry,te mit keresel itt?
Vigyorogva belépett,majd felém fordult.
   -Én is örülök neked,virágszál! Egyébként anyukád hívott,hogy jöjjek át,mert elment.
   -Ne haragudj,nem úgy értettem... - sütöttem le a szemem.(Köszi,anya,totál beégettél a pasim előtt! - minek kell nekem bébicsősz?????)
   -Tudom,hogy hogyan értetted! - nevetett,majd beljebb jött. - Sokat változott a szobád,amióta én itt jártam! - állapította meg,miközben poszterről-poszterre vándoroltatta tekintetét.
   -Kevesebb ló,több maki-majom. - vigyorogtam (az utóbbit az 1D-re értettem).
Harry egy darabig állt csöndben,majd lassan,nagyon lassan megfordult,így már szemben állt velem.Ugyanilyen lassúsággal mosolyodott el.Itt már tudtam,hogy "bosszút forral" ellenem.Óvatosan elkezdtem hátrálni,ő meg ugyanilyen sebességgel követett - tisztára mint a filmekben.Ugyan háttal mentem,viszont nagyjából be tudtam lőni,hogy hol a szobám ajtaja.Megtapogattam a kilincset,és egy tized másodperccel később kirontottam a szobámból.Harry szorosan a nyomomban.Végig rohantam a bal oldalra eső folyosón,viszont tudtam,hogy az zsákutca - ezért bemenekültem anyám hálójába.Gyorsan az ágy túlsó végéhez szaladtam,így amikor Harry megjelent,egy ágy volt (szerencsére)közöttünk.
   -Látom,jártas vagy már a fogócskában... - mosolygott rám.
   -Nos,tudod abban mindenki az...csakhogy én nem játszottam ötödikes korom ót. - adtam a magyarázatot.
   -És ismered a Harry-féle fogócskát? - vonta fel a szemöldökét.
   -Ööö...nem.... - néztem zavartan.Fogalmam se volt,milyen a Harry-féle fogócska.Hát,pár másodperccel később nagyon is megtudtam!
Harry ráugrott az ágyra,és mielőtt felfoghattam volna mi is történik,már csak karnyújtásnyira voltam tőle.Viszont az utolsó pillantban félreugrottam,és kirohantam a szobából. (igen,17 ill. 19 évesek vagyunk :D)
Letrappoltam a lépcsőn,még mindig Harryvel a nyomomban.Eldöntöttem,hogy kifáradtam,így beleugrottam a kanapéba,és összekuporodtam.
Harry mikor meglátta,hogy feladtam,elégedett mosollyal az arcán lefékezett.
   -Na mi van,kifáradtunk? - dőlt le ő is lihegve mellém.
   -Ha jól látom,te is eléggé kifutkároztad magad... - néztem a majdnem kilógó nyelvére.
   -Én? Dehogyis! - legyintett.
   -Ahha,persze!Akkor nem itt lihegnél,hanem hoznál nekem egy kis kólát.. - próbáltam manipulálni.
   -Ügyes próbálkozás,meg kell hagyni.... - ismerte el nevetve,mivel majdnem felállt :D
   -Na,ne legyél má' ilyen gonosz! - néztem rá bociszemekkel.
   -A-a! - rázta meg a fejét.
   -Kapsz valamit cserébe! - ígértem,majd gyorsan hozzátettem - Te választhatsz!
Mindjárt sokkal jobban tetszett neki a dolog,szája vigyorra húzódott.
   -Azért bizonyos határokon belül! - szabtam meg,mire ő egy akkorát nyögött,hogy azt szerintem még az 1.emeleten is hallhattuk volna.
   -Hát így már ne várj semmit! - nyújotta ki rám kisgyerekesen a nyelvét.
   -Esküszöm,ilyen lusta egy embert! - álltam fel nehézkesen.
   -Bagoly mondja verébnek! - válaszolt Harry.
Vállat vontam,nem kívántam kommentelni.Hogy őszinte legyek,nem is tudtam volna.Igaza volt - de ezt ő is tudja,felesleges hozájárulni egója növeléséhez.
Kivettem a hűtőből magamnak egy üveg kólát.
   -Figyu,nem hozol nekem is,ha már ott vagy? - kérdezte Harry.
   -Nem! - vágtam rá.
   -Ne csináld már! Kééééérlek! - vágott kiskutya pofit.Imádom,tudja,hogy ez mindig beválik - de most az egyszer nem.Ha ő nem hoz nekem,akkor én se hozok neki,bármilyen cukin is néz.
   -Bunkó vagy! - mondta nevetve,mikor leültem mellé.Persze nem olyan hangnemben,hogy megsértődtem volna.
   -Azt azért tegyük hozzá,hogy jogosan! - néztem rá vigyorogva.
   -Az egy másik dolog... - zárta le Harry,mielőtt még nagyobb vereséget szenved.
Nagyokat,és lassan kortyoltam,csakhogy bosszantsam.Viszont kb. a negyedik korty már nem is esett jól. (az is most egy mellékes dolog,hogy a fél üveget csak Harry "kedvéért" ittam meg....).
A kis drága olyan durcás arccal méregetett engem,hogy majdnem belefulladtam az italba a röhögéstől.
Végül a tizedik,nem jól eső korty után rászántam magam a már régóta fogalmazódó kérdésem kimondására:
   -Kérsz,Harry? - nyújtottam oda,mire ő nagylelkűen elfogadta.

Stúdió

Sziasztok! Meghoztam az első részt :)

~Ella~

Mikor felébredtem,elégedetten nyugtáztam,hogy nyár van,nem kell suliba mennem.Aztán meg rájöttem,hogy az újságomon fekszem.Kihalásztam magam alól a rongyosra gyűrt magazint,és rádobtam a ruhakupacomra.
   -Ennek már úgy is mindegy... - mondtam magamnak.

Gondoltam ideje magamra kapnom valamit,így hát (egy kis szerencsétlenkedéssel megfűszerezve) a szekrényemhez sétáltam.

Nagy nehezen kiválasztottam egy kék ruhát,s hozzá egy drapp cipőt.

   -Jó reggelt anya! - üdvözöltem konyhában robotoló anyukámat,miközben ezerrel trappoltam le a lépcsőn.

   -Szia Ella! - köszönt vissza mosolyogva - Már ilyen korán?

   -Milyen korán? Már 8 van! - néztem az órára.

   -Tudom,de mindig csak 9-kor kelsz. - magyarázta.

Vállat vontam,és ledobtam magam az utamba kerülő legeslegelső bárszékre.Anya elém tette a a nutellát és a tányért,amin 5 palacsinta sorakozott.Elkezdtem szépen lassan elkészíteni a reggelimet.A végén öszecsomagoltam és betoltam a számba.

   -Tudom már! - csapta össze kezét anya.
Kelett egy fél perc,amíg legyűröm a hatalmas falatot,ami éppen a számban volt.
   -Mit is? - kérdeztem immáron üres szájjal.
   -Azt,hogy miért keltél ilyen korán!
   -Na és miért? - komolyan tudni szerettem volna,mert korán kelésemnek nem volt semmi megmagyarázható oka.Csak "kidobott az ágy".
   -Azért,mert Harryék ma fogják felvenni az első számot az új cédéjükre! - magyarázta anya.
A kezem,ami éppen egy újabb palacsintát szállított szám felé,megállt a levegőben.
Bassza meg! Teljesen elfelejtettem...
   -Nem is hittem volna,hogy megjegyzed! - próbáltam nyugodt hangnemben beszélni,ezzzel leplezve zavarodottságomat.
Anya csak felnevetett,aztán újra elmélyedt a főzésben.
Éppen legyűrtem a negyedik palacsintát,mikor csöngettek.Ugyan nem volt szándékomban felkelni,anya azzal a tekinettel nézett rám,hogy nem igazán mertem ellenkezni.Felálltam,és odabattyogtam az ajtóhoz.Kinyitottam,kénytelen voltam elmosolyodni a látványon.
   -Hát te mit keresel itt? - léptem arrébb,hogy az illető beférjen.
   -Inkább kit keresek! - javított ki Harry.
Belépett,és becsuktam az ajtót.
   -Jónapot,Mrs.Todd! - köszöntötte anyut.Anya visszaköszönése után Harry felém fordult.
   -Jó reggelt virágszálam! - fordult felém vigyorogva,és egy hatalmas jóreggelt-puszit kaptam tőle.

   -Neked is jóreggelt Hazza! - mosolyogtam.
Egy ideig csak állt és nézett engem.Elég furán nézhettem rá,mert elröhögte magát.
   -Na,indulhatunk? - kérdezte.
   -Rögtön?Azt hittem délután lesz! - csodálkoztam.A délelőttömet másra szenteltem volna....
   -A cédé nem készül el magától... - vont vállat.

   -Jól van,akkor menjünk! - feleltem,majd táskámat vállamra téve követtem őt az ajtó felé.

 ****
A stúdióban már majdnem mindenki ott volt,Louist és Elenaort kivéve.
   -Sziasztok! - pattant fel,és sietett felénk Selena.
   -Hali! - öleltem át legjobb barátnőmet. - rég nem láttalak!
   -Ha neked a tegnapi nap távolinak tűnik,akkor úgy tűnik nagyon szeretsz! - szorított magához.
Sel Zayn barátnője volt.Kevesebb ideje vannak együtt,mint mi Harryvel,de úgy tűnik kapcsolatuk sínen van.
   -Louis és Elenaor? - kérdeztem,miután körbenéztem de nem láttam meg őket.
   -Késnek...elaludtak. - magyarázta Liam.
Bólintottam,majd leültem a fotelbe.Harry mellém huppant,miközben szorgosan pötyögött valamit telóján.
Pár perccel később Louis,majd rá egy tized másodperccel Elenaor lépett be a terembe.
   -Sziasztok!- köszöntöttük őket kórusban.
   -Heló! - huppant le hármunk mellé Elenaor. - Tényleg bocsi,későn feküdtem le...
A srácok gyorsan behúztak az üvegfal másik részébe,feltették a fülhallgatót,és már nyomták is a Live While We're Young-ot.
****
   -Mi a baj,Harry? - kérdeztem aggódva.Egész úton olyan csöndes volt,ami csak arra utal,hogy vagy gondolkozik,vagy szomorú.
   -Csak gondolkozom.... - vakarta meg nyakát.
   -És megtudhatom,hogy min? - kérdeztem kíváncsian.
   -Joe azt mondta,hogy kell minimum még egy szám,hogy kiadhassuk a cédét...viszont senki nem vállalkozik az írásra. - magyarázta.
Sóhajtottam egy nagyot - tudtam,mennyit jelentett Harrynek ez a cédé.
   -És akkor nem is folytatjátok a többi felvevését? - csodálkoztam.
   -De,közben megpróbálunk még egy számot befejezni.
Megszorítottam a kezét,és adtam neki egy puszit.
   -Már csak egy puszit kapok? - kérdezte mosolyogva,más témára terelve a beszélgetést.
   -Nem! - vágtam rá,és adtam neki egy hatalmasnál is hatalmasabb csókot.